A munkám egyik legnagyobb kihívása, hogy a vendégeimet leszoktassam az ún stresszevésről.
Két féle típust ismerünk: az egyik, ha stressz éri, képtelen enni, lefogy, összeszűkül a gyomra, akár hányással párosulva. A másik, és én döntően velük beszélgetek, hiszen súlygyarapodást ez a szokás okoz, nos ők azok, akiket , ha bármilyen érzelmi megrázkódtatás ér, azonnal nyúlnak az ételekhez. És bizony ilyenkor csak a csokoládé, chips, sütihegyek jöhetnek szóba.
De nézzük meg, miről is van szó tulajdonképpen?
1.Stressz hatására nő a szervezetünkben a kortizol szint. Ez önmagában eredményezhet szénhidrátéhséget, falásrohamokat. A kortizolról érdemes tudni, hogyha folyamatosan stressz hatásának vagyunk kitéve, egy idő után a mellékvese már nem termeli, ami súlyos, visszafordíthatatlan folyamat.
2.Sokan gyerekkorukból hozzák a szokást, hiszen a szülők gyakran az étellel igyekeznek a problémákat orvosolni. Elcsendesíteni a hisztis, sírós gyereket, elérni, hogy mondjuk a vásárlás, vagy az utazás gördülékenyen menjen. Sok egyéb szituációt lehetne még sorolni, ahol a szülő ételt nyom a gyermek kezébe, addig is legalább csendben van, még eszik….
- Az amerikai mozik sem segítenek a helyzeten, közös jellemzőjük, hogy a sportos, 50 kilós lányok 2-3-3 literes fagylaltosbödönt vesznek elő, és még azokat megeszik, kisírják magukat. Hipp-hopp, a fagyi mindent megold!
- Sokan nagyon hamar megtanulják elnyomni az érzelmeiket. Nem beszélnek róla, nem dühöngik ki magukat, nincs megfelelő módszerük arra, hogy hogyan vezessék le a felgyülemlett feszültséget. Rágják magukat belülről, és rágják az ételeket is, hogy elfojtsák a haragot.
5. A stresszhelyzetek nagyon gyakran idéznek elő alvászavarokat. Egészen egyszerűen azért, mert sokan éjszakánként nem tudnak elaludni, „jár, kattog az agyuk”. Ez egyértelműen napközbeni fáradtságot eredményez, ami pedig köztudomásúan több evésre sarkall.
Igen ám, de mégis mit tehetünk ez ellen? Hiszen a stresszt nem mindig tudjuk kiküszöbölni, szükségszerű része az életünknek.
Pedig van megoldás, más is, mint az evés!
Az alábbi pontokban megpróbálok ehhez nyújtani segítséget:
- A kortizol hormon a „fuss, üss, menekülj” hormonja. Az ősember ugyanis ezekkel tudott védekezni a rá vadászó vadállat ellen, ami feltehetőleg a legfontosabb stresszforrása volt. (Bár ki tudja, az ősemberek magánéletéről nincsenek hiteles feljegyzéseink). A mai ember azonban nem futja ki magából a feszültséget, hanem ül tovább egyhelyben. Kézenfekvő, mi a stresszoldás legjobb módja, amivel elkerülhetjük a nagyon súlyos állapotokat okozó mellékvese kimerülést is. Bizony: a sport! Fuss, üss, menekülj. Vagy táncolj, ugorj, használd az izmaidat, hiszen már Dr House óta tudjuk: egyszerre két helyen nem tud fájni. Vagy a szíved fáj, vagy a combizmod!
- Érdemes továbbá tudatosan figyelni magunkat. Valóban éhesek vagyunk? Igazán szükség van arra az ételre, ami a kezünkbe akadt? Tényleg megoldja majd a problémát , vagy csak újabb feszültséget generálunk magunknak. Hiszen jön majd a lelkiismeretfurdalás, a túlsúly miatti önbizalomvesztés, az öltözőfülkék idegesítő világítása….Álljunk meg picit, és mérlegeljünk. Ha minden kötél szakad, még mindig jutalmazhatjuk magunkat valami egészségessel is. Számtalan finomságból válogathatunk akkor is, ha nem akarjuk kockára tenni a diétánkat. Az igazi megoldás persze az lenne, ha nem használnánk fel az ételt…De tudjuk: kis lépések, nagy eredmények!
- Beszéljük ki magunkból a feszültséget. Ne feltétlenül a párunknak, nem biztos, hogy segít megoldani a helyzetet, de a barátainknak, ismerőseinknek , vagy akár az edzőnknek nyugodtan elmesélhetjük, mi történt. Egy kívülálló úgyis gyakran észszerűbb tanácsot tud adni, mint egy érzelmileg érdekelt fél. És lám, ameddig beszélgettünk eltelt az idő, már nem is nyúlunk a csoki után.
- Üljünk be egy kád vízbe. Csináljunk valami kellemeset. Nézzünk meg egy jó filmet. Hallgassunk vezetett meditációt (internet barátunkon bőven találni). Biztos vagyok benne, hogy sokaknak segít!
- Találjunk hobbit! Az egyik legfontosabb feladat. A főzés, a vasalás, a házimunka nem hobbi, akkor sem, ha szeretettel csináljuk. A hobbi olyan, ami igazán örömöt okoz, mindig, minden pillanatban. Ami kikapcsol, amit csak a magunk örömére teszünk. Próbáljunk ki minél többféle sportot, kézműves tevékenységet, a lehetőségek adottak, hiszen számtalan helyen szerveznek különböző foglalkozásokat. Magunk is próbálkozhatunk otthon, a lényeg, hogy megtaláljuk benne önmagunkat. Ki tudja, talán ezzel alapozzuk meg az új vállalkozásunkat, ami akár kitörést is jelenthet az egyik legnagyobb stresszforrásból, a rossz munkahelyről.
- Merjünk váltani, változtatni! Ne féljünk kilépni a megszokottból, ha csak elvesz! Ameddig van kezünk, lábunk, eszünk, egészségünk addig képesek vagyunk bármire. Most változtass, még megteheted! Mutass ezzel a gyermekednek is jó példát! Menj, tanulj ki valamit, ami igazán érdekel, vágj bele, nincs vesztenivalód! Keress új utakat, lehetőségeket! Mindig, minden nap! Csak rajtad múlik, hogy megtalálod –e a neked való életpályát! Lehet, hogy még küzdeni kell érte, lehet, hogy lesznek nehézségek, de egy biztos: ha a saját céljaidért, álmaidért küzdesz, egész másként érzed magad közben, mint mikor valaki másnak az életét éled!
Hozzászólások